Az előző bejegyzés óta kicsit megváltoztak a dolgok. Kedves 99%-al kapott új munkát, korábbi kezdéssel, így nagy hirtelenjében kiderült, hogy még június 3 előtt elköltözünk. A kisteherauto már valószínű beért az új városba, új otthonba.

Samu elég nehezen viseli a költözködést. Miután meglátta az üres nagyszobát, ahol előtte az ágyunk, az Ő ágya és egyéb minden található volt, egészen kiborult.

A változás szele meglepte Ővele együtt minket is. Remélem, hogy a lányoktól eltudunk köszönni, de üsse kavics vágjunk bele az új életbe!

Sok pozitivum szól a költözés mellett. Saját lakásban leszünk, közel anyósom, akivel jó a kapcsolat. Lesz segítség a Samuval, Kedvesnek új munka, több pénz, egzisztenciális stabilitás.

De mindezek mellett rettenetesen félek.

Félek az újtól, pedig ez rám korábban nem volt jellemző. Lehet, hogy a szülés változtatott meg, sőt biztosan. Én aki egyik országból a másikba költözködött, aki hónapokig diszkóban dolgozott és buliból buliba járt, aki könnyen vette az új dolgokat,  de rég volt, tán igaz se volt,

valami megváltozott az elmúlt 1 évben.

Lehet, hogy az Anyaság, vagy a házasság, de be kell vallanom, hogy felnőtt életemben talán először, de rettegek a attól, hogy mi vár rám.

Be tudok-e illeszkedni az új városba, új vallási közösségbe, új lakásba, új mindenbe??? Milyen hamar találok új barátokat? Fenn tudom-e törés nélkül tartani a kapcsolatot a jelenlegi BFF-jeimmel?

 

Ezek az új dolgok rémisztenek meg igazán. Mindemellett megállom-e a helyem, mint Anya, Feleség, NŐ?

Sok dolog nehezedett a vállamra az elmúlt fél évben, sok stressz, sok nehézség.

Elég lesz-e pénz, mikor menjek vissza dolgozni, de én azért szeretem a gyerekem/családom, nemakarok kimaradni a kisfiam életéből, milyen a bölcsi, én is szülő vagyok,de félek tőle, de jól csinálom, mert él a gyerek, és kerek egész 8300gramm 68-69cm....

Minden tökéletes lesz!!

Na ezek a dolgok járnak a fejemben. Kissé kaotikus, mint a jelenlegi lelkivilágom. De már látom az alagút végén a fényt.

Remény- Hope-

Izzadás_- Sweat-

Talán a legkeményebb dolog az életben állandó reménységben lenni.

Igen. Ez az én életem. Mindenáron hinni, és küzdeni. Hinni abban, hogy mindenből van kiút, minden esés után fel kell állni, és tovább menni az úton, megbocsátani, még ha nehéz is,

és csak előre menni, úgy, hogy közben meg kell élni minden pillanatot.

 

Hát megélem a költözés pillanatát is, elmerülök a félelmeimben, hogy erőt merítsek és leküzdjem őket, és tényleg a hátam mögött legyenek, és úgy tudjak kilépni a mostani a lakásunkból,és beszállni az autóba, hogy valami új felé tartok, valami új van készülőben, és hagyni, hogy az új érzések okozta izgatottság betöltse a tüdőmet levegővel, és mikor sóhajtok, aztán beszívom a levegőt, az a szellő már  új illatot hozzon, és az járja át a testem, lelkem, mindenem. Új izgalmakkal, és kihívásokkal együtt.

Megosztás a facebookon

Az elmúlt két napban kettesben voltunk a Samuval, Kedves munka ügyben másik városban volt, majd holnap este jön haza.

Nagy kihívás egyedül a picivel.

 A háztartásom egészen rendben van, engem is meglep. Feltűnően tiszta a lakás. Már majdnem olyan, mint a szülés előtt:)

Samu elmúlt fél éves. Jól eszik, többnyire békés, jó baba. De vannak olyan részei a napnak amikor kiborul, de szó szerint, és én nemtudom, hogy mit kezdjek ezzel a helyzettel.

Be kell valljam, hogy nagyon jó együtt a Samuval, de azért elég uncsi. Nincs senkihez szóljak a babán kívül. Elég lehangoló. Persze meg kell szokjam, ha Kedves munkát vállt, akkor egész nap egyedül leszek a Samuval. Nehéz megszokni, úgy, hogy mindig emberek vettek körbe, és egy kicsit félek a magánytól.

1 hónap múlva elköltözünk körülbelül 300km-rel arrébb. Várom is, meg nem is. Hiányozni fognak a barátnőim, meg a megszokott ismeretségi köröm, de az új kihívások viszont vonzanak, meg hát az életben meg kell hogyisszoktákmondani élni.

A mai napunk elég nehéz volt. Samu nagyon nyűgös volt ma. Délben jól evett, de egész délután nem aludt, jól elfáradtam lelkileg is meg szellemileg is. 3 hónapos kora óta várjuk az első fogacska kibújását, most már nagyon várom, hogy kibújjon. Periódikusan jelentkezik a nyűgös kontra nagyon jól van fázis. Próbálkoztam már mindenféle ínyzsibbasztó krémmel, és jégzselével, rágókával, de semmi nem hat igazán.

Ezen is túl leszünk egyszer. 

 

 

Megosztás a facebookon

Első bejegyzés...

Ma este egyszer csak kipattant a fejemből, hogy mi lenne ha kipróbálnám ezt a blogolást? Ennek eredményeként írom első bejegyzésem.

Rólam annyit, hogy van egy szertő férjem aki itt csak Kedves-ként fogok neveztetni, illetve egy pici fiam, aki Bálint Sámuel-csak Samu aki az én fél éves kis gyöngyszemem.

Az anyaság rengeteg új kihívás elé állított.

Rá kellett jönnöm, hogy hiába vagyok rendkívül jól olvasott, egy élő baba egész más jellegű gondoskodást, és törődést kíván az embertől mint az addigi életvitelem.

Ja és, hogy igazán morci vagyok kialvatlanul, valamint, hogy mennyire rosszul viselem a lakásban lévő rendetlenséget.

Hirtelen rengeteg minden szakadt a nyakamba, és a depi hál isten elkerült, azért a hirtelen változások megviseltek egy kicsit, a hosszú várandós napok ellenére. De most kezdek arra eszmélni, hogy az a Nő aki a terhesség előtt voltam még mindig ott lakik bennem, és sminkeletlen, fésületlen énem is az a Nő, csak változott. (persze szoktam fésülködni, de a heti látogatás a fodrásznál- mosás-szárítás, mára álom, majd ha nagyobb lesz a gyerek)

Felelősségteljesebb, és aggódóbb lett. Megfontoltabb, és a külsőm is más egy kicsit.

Mára kialakult az új életem, az aktuális baba-gondok ellenére. pl hozzátáplálás, fogzás,stb...

Ha valaki elolvasná az "irományaimat" nézze el az esetleges hibákat, még kezdő vagyok a blog írásban.

 

 

 

Megosztás a facebookon