Az elmúlt két napban kettesben voltunk a Samuval, Kedves munka ügyben másik városban volt, majd holnap este jön haza.

Nagy kihívás egyedül a picivel.

 A háztartásom egészen rendben van, engem is meglep. Feltűnően tiszta a lakás. Már majdnem olyan, mint a szülés előtt:)

Samu elmúlt fél éves. Jól eszik, többnyire békés, jó baba. De vannak olyan részei a napnak amikor kiborul, de szó szerint, és én nemtudom, hogy mit kezdjek ezzel a helyzettel.

Be kell valljam, hogy nagyon jó együtt a Samuval, de azért elég uncsi. Nincs senkihez szóljak a babán kívül. Elég lehangoló. Persze meg kell szokjam, ha Kedves munkát vállt, akkor egész nap egyedül leszek a Samuval. Nehéz megszokni, úgy, hogy mindig emberek vettek körbe, és egy kicsit félek a magánytól.

1 hónap múlva elköltözünk körülbelül 300km-rel arrébb. Várom is, meg nem is. Hiányozni fognak a barátnőim, meg a megszokott ismeretségi köröm, de az új kihívások viszont vonzanak, meg hát az életben meg kell hogyisszoktákmondani élni.

A mai napunk elég nehéz volt. Samu nagyon nyűgös volt ma. Délben jól evett, de egész délután nem aludt, jól elfáradtam lelkileg is meg szellemileg is. 3 hónapos kora óta várjuk az első fogacska kibújását, most már nagyon várom, hogy kibújjon. Periódikusan jelentkezik a nyűgös kontra nagyon jól van fázis. Próbálkoztam már mindenféle ínyzsibbasztó krémmel, és jégzselével, rágókával, de semmi nem hat igazán.

Ezen is túl leszünk egyszer. 

 

 

Megosztás a facebookon